|
|
|
2007-07-14 07:40:14, szombat
|
| |
| |
A tréning 2. (Hajléktalan lélekkel...)
Az életkorom miatt úgy éltem meg a négy félévet a pesti tagozaton, mint az a bizonyos "kisnyúl", akit azért is meg kell verni, mert van rajta sapka, meg azért is, mert nincs rajta.
Miben nyilvánult ez meg? Például: nekem soha nem jutott jegyzet, meg tematika... "Akitől elvárható, hogy viszonozza a szívességeket", csak annak adtak.
Tőlem el sem fogadták azt a bizonyos szívességet, amikor fölajánlottam, mert kinevettek. Föl sem tételezték rólam, hogy nem egy buggyant agyú, vén nyanya vagyok, hanem egy olyan értelmes ember, akinek nem volt eddigi életében módja arra, hogy intézményesen(!) továbbtanuljon.
Elképzelni sem tudták, hogy létezik olyan ember közös kis hazánkban, aki folyamatos önképzéssel élte le élete nagyobbik felét.
Azt sem tudták elképzelni, hogy van olyan ember, akinek nem kényszerű nyűg a tanulás, hanem a létezés, az élhető élet egyetlen, lehetséges formája!
Amikor meg-megvillantottam egy-egy hozzászólásommal az őszintét, még jobban tartottak tőlem. Pedig nagyon számítottam arra, hogy a rendszerváltozást követően a hozzám hasonló sorsú emberek mind többen élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy pótolhatják azt, amit korábban a kontraszelektív oktatáspolitika elvitatott tőlük.
Csalódottan szembesültem azzal, hogy az évfolyamon nem találkozhattam sorstársakkal. Nagyon fájt, hogy ismét úgy lehettem "tagja" egy közösségnek, hogy az valójában nem fogadott be!
Így válhatott végül is kényszerű nyűggé számomra is az, amire eleinte önként és boldogan vállalkoztam.
Az út nagyon hosszúnak tűnt. Igazi, hétvégi zsúfoltság volt a vonaton. Irigykedve néztem az öreg- és fiatal párokat, családi- vagy baráti közösségeket, amint már messziről látszott rajtuk: "hazamennek" a "Balcsira".
Csak nekem ront el mindent az a tény, hogy az én utazásom kizárólag kötelesség-teljesítésből történik, - gondoltam szomorúan.
Hirtelen, olyan nagyon elegem lett a kötelességekből; olyan nagyon szerettem volna minden konvenciót fölrúgva világgá menni, hogy a lázadozó indulat utat tört magának és végig bőgtem az utat.
Nem is tudom, hogy az fájt-e jobban, hogy nem volt hova menni, vagy az hogy nem volt kihez menni. ,,Hajléktalan" lélekkel arra vágytam, de nagyon(!), hogy egyszer az életben nekem is mondja valaki:
,,(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:"
,,Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)"
József Attila Ódajának Mellékdala zakatolt lelkemben, hiszen nincs szörnyűbb tapasztalás, mint megélni a *,,...hazám földjén is száműzött vagyok;" *... ,,befogad és kitaszít a világ." élethelyzeteket.
Végre megérkezett a vonat a Balaton-parti helységbe.
Akkor értettem meg, hogy miért voltak a budapesti pályaudvar információjában olyan készségesek, amikor leszálltam a vonatról és útbaigazítottak a helybéliek. Az a bizonyos Club Aliga Szálloda a rendszerváltozás előtt bizony csak a kiváltságosaknak volt fönntartva!
Most is egy soronpó zárta el az utamat. Amint igazoltam magamat, az őrző-védő portáján, és az erdei úton elindultam, átjárta minden porcikámat a félelem.
Utoljára akkor féltem ennyire, amikor az 1957-es "száműzetés"-emben éjjel demonstráltak az orosz tankok...
Minden pillanatban arra számítottam, hogy a fák közül egy "eltévedt golyó" szíven talál, és én holtan esek össze.
Számba vettem összes, rendszerváltoztató akciómat. Eszembe jutott a tanulás-módszertani, a szociológiai-, az összes dolgozatom.
Mind csak ürügy volt arra: kimondjam, leírjam végre az "i g a z s á g o t"!
Azt, hogy hogyan és milyen módszerekkel lehetett megvalósítani a legújabb-kori rabszolgatartó társadalmat.
Akkor már tudtam, hogy jeles osztályzattal legitimizálták (hitelesítették) pécsi professzoraim a dolgozataimat.
De Pesten?
Mintha mindent és mindenkit csak a bosszúvágy irányított volna!
Elképzelhető milyen mértékű volt a félelmem, mert amikor végre, belépve a szálloda halljába - megpillantottam évfolyamtársaimat - még örültem is az ismerős (ismeretlen) arcoknak!
Persze, még csak vissza sem köszöntek, amikor üdvözöltem őket. Még szerencse, hogy a portásnak hivatalból kötelessége volt, hogy eligazítson a teendőkkel kapcsolatban. Közölte velem:
- Csak kétágyas szobáink vannak. Vagy keres egy társat, vagy kifizeti a másik ágyat külön.
Majdnem elbőgtem magam ismét. Arra gondoltam, hogy milyen keservesen fizettem be az 5.000,- Ft részvételi díjat és az útiköltséget is! Fillérre ki volt a visszaútra is számolva a pénzem.
Amint ott tépelődtem, megpillantottam a tréninget szervező tanárt és üdvözölve odamentem hozzá. Pillanatok alatt mosolygósra rendeztem az arcom és elmondtam neki a problémámat. Ő ugyanazt mondta, amit a recepciós.
Visszamentem a pulthoz és egyik lábamról a másikra álldigáltam. Nagyon szánalmas lehettem, mert egy lányom-korú fiatal lány, akit addig soha nem láttam, szólt, hogy nincs szobatársa. Megkérdezte, hogy akarok-e vele egy szobában megszállni a tréning idejére? Nagyon megörültem. Ettől kezdve minden a szervezők akarata szerint zajlott. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: kiváltságosaknak, rendszerváltozás, hozzászólásommal, megpillantottam, megvillantottam, kontraszelektív, oktatáspolitika, kötelességekből, információjában, élethelyzeteket, útbaigazítottak, legitimizálták, hitelesítették, továbbtanuljon, rabszolgatartó, találkozhattam, szívességeket, teljesítésből, demonstráltak, sorstársakkal, intézményesen, fölajánlottam, megvalósítani, osztályzattal, professzoraim, dolgozataimat, szembesültem, lehetőséggel, módszerekkel, szociológiai, elképzelhető, kapcsolatban, visszamentem, útiköltséget, közösségeket, vállalkoztam, életkorom miatt, négy félévet, pesti tagozaton, bizonyos szívességet, buggyant agyú, olyan értelmes, élhető élet, rendszerváltozást követően, hozzám hasonló, kontraszelektív oktatáspolitika, lázadozó indulat, fájt-e jobban, életben nekem, budapesti pályaudvar, rendszerváltozás előtt, kiváltságosaknak volt, József Attila Ódajának Mellékdala, Club Aliga Szálloda,
|
|
|
|
|
|
| életkorom miatt, négy félévet, pesti tagozaton, bizonyos szívességet, buggyant agyú, olyan értelmes, élhető élet, rendszerváltozást követően, hozzám hasonló, kontraszelektív oktatáspolitika, lázadozó indulat, fájt-e jobban, életben nekem, budapesti pályaudvar, rendszerváltozás előtt, kiváltságosaknak volt, soronpó zárta, őrző-védő portáján, erdei úton, orosz tankok, összes dolgozatom, legújabb-kori rabszolgatartó, bosszúvágy irányított, szálloda halljába, portásnak hivatalból, teendőkkel kapcsolatban, másik ágyat, tréninget szervező, másikra álldigáltam, lányom-korú fiatal, szobában megszállni, tréning idejére, szervezők akarata, kiváltságosaknak, rendszerváltozás, hozzászólásommal, megpillantottam, megvillantottam, kontraszelektív, oktatáspolitika, kötelességekből, információjában, élethelyzeteket, útbaigazítottak, legitimizálták, hitelesítették, továbbtanuljon, rabszolgatartó, találkozhattam, szívességeket, teljesítésből, demonstráltak, sorstársakkal, intézményesen, fölajánlottam, megvalósítani, osztályzattal, professzoraim, dolgozataimat, szembesültem, lehetőséggel, módszerekkel, szociológiai, elképzelhető, kapcsolatban, visszamentem, útiköltséget, közösségeket, vállalkoztam, pillanatban, álldigáltam, számítottam, problémámat, önképzéssel, mosolygósra, közösségnek, megérkezett, hajléktalan, társadalmat, tapasztalás, szívességet, eligazítson, pótolhatják, készségesek, csalódottan, módszertani, kötelessége, megkérdezte, irányított, elképzelni, konvenciót, ismeretlen, tépelődtem, bosszúvágy, elvitatott, folyamatos, megörültem, megszállni, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1484
- e Hét: 6992
- e Hónap: 15596
- e Év: 51537
|
|
|
Offline
